Olvasási idő: 4 perc
Az EU-nak egy többsebességes keretet kellene elfogadnia, amely lehetővé teszi az országok számára, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett éljenek a kívülmaradási lehetőségekkel, és saját politikai helyzetüknek megfelelően, saját tempójukban integrálódjanak.
A Mathias Corvinus Collegium Európai Tanulmányok Műhelye nemrégiben nemzetközi konferenciát rendezett az EU érdemalapú bővítése: Utópia, disztópia vagy egyszerűen reális? címmel a Gazdaságfejlesztési Alapítvánnyal (İKV) együttműködésben. A Budapesten megrendezett esemény az érdemalapú bővítés újra felbukkanó témájával foglalkozott, amely az EU jelenlegi politikai vitáinak egyik kulcsfontosságú eleme. A konferencia hangsúlyozta a hiteles és kiegyensúlyozott csatlakozási kritériumok fontosságát, különös tekintettel Ukrajnára, Törökországra és a Nyugat-Balkánra.
A rendezvényt Gülşen Karanis Ekşioğlu, a Török Köztársaság magyarországi nagykövete nyitotta meg, aki megismételte Törökország stratégiai elkötelezettségét az uniós tagság mellett, és méltatta Magyarország támogatását a megbízható, érdemi alapú bővítési politika mellett. Ayhan Zeytinoğlu, az IKV elnöke szintén kiemelte, hogy az érdemeken alapuló megközelítés a tagjelölt országokat közös célok mentén egyesíti, miközben erősíti az EU biztonságát és stratégiai autonómiáját.
A konferencia a „három elefánt a szobában” - Törökország, a Nyugat-Balkán és Ukrajna - néven emlegetett nagy kihívásokkal foglalkozott, amelyek mindegyike végleges megoldásokat igényel, mivel a folyamatok még nem zárultak le.
Különösen Ukrajna esetleges gyorsított csatlakozásának és a szokásos eljáráshoz való ragaszkodásának kérdése volt a vita egyik fő témája, és az előadók hangsúlyozták, hogy a hitelesség fenntartása érdekében kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség. A Nyugat-Balkánt, Grúziát és Moldovát is példaként jelölték meg, hogy kiderüljön, hogy a szigorúan ellenőrzött, érdemeken alapuló bővítési folyamat gyakorlatias és hatékony-e.
Törökország elhúzódó tagjelöltsége szintén központi kérdés volt, amelyet mindkét fél részéről a politikai és társadalmi akarat hiánya nehezít, emellett olyan szélesebb körű aggodalmak is felmerültek, mint az EU migrációs és biztonsági politikája, a bürokratikus integráció és az energiabiztonság. Ezek az összetett tényezők hozzájárulnak Törökország bizonytalan jövőjéhez a bővítési keretben.
A bővítési folyamat rugalmasságának fontosságát is hangsúlyozták, különös tekintettel a többsebességes Európa gondolatára. Megállapították, hogy az univerzális megközelítés alkalmazása kontraproduktív. Ehelyett az EU-nak egy többsebességes keretet kellene elfogadnia, amely lehetővé teszi az országok számára, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett éljenek a kívülmaradási lehetőségekkel, és saját politikai helyzetüknek megfelelően, saját tempójukban integrálódjanak.
Összefoglalva, a konferencia megerősítette, hogy az EU bővítésével kapcsolatban pragmatikus, szavak nélküli megközelítésre van szükség, amely a tagjelölt országok egyedi igényeinek kielégítésére összpontosít, miközben fenntartja az Unió alapvető értékeit és stratégiai érdekeit
